ALEXANDER.

Tovább sétálok a folyosón, a szívem vadul dobog a mellkasomban minden egyes másodpercben, és abból a szobából csak nem akar kijönni senki.

A tekintetem Kalebhez vándorol, aki idegesen dobol a lábával a padlón, és fészkelődik az ülésén, szeme időnként a mozgó kezeiről a mellette lévő ajtóra téved.

– Minden rendben lesz – mondom neki, és a combjára teszem a kezem, hogy kicsit megnyugtassa