VINCENT.

A szemem végigsiklik a termen, mely tele van emberekkel, akik szinte könyörögnek, hogy elfelejthessék a szürke hétköznapjaikat, s akaratlanul is megakad a lányon, aki a bárpultnál ül.

Odalépdelek hozzá, leülök mellé, mire ő a szünetben felém fordul; mosoly ül az arcán, ahogy a tekintetünk találkozik.

– Itt vagy. – Mondja, én pedig bólintok, tekintetem a kezében lévő pohárra siklik.

– Miér