– Mi a bajod, hogy lefújod az esküvőt a Hendrix családdal? – szidta Ivy Rowland Theát, alighogy a lány visszatért a Rowland-villába.

– A Hendrix család nagy kaliber. Nem tehetnél úgy, mintha semmi sem történt volna? Az eljegyzés felbontása a sárba rántja a nevünket – folytatta Ivy.

Thea, érezve, hogy forrósodik a levegő körülötte, és kényelmetlenül feszengve, fintorogva vágott vissza: – Anya, ha Emmalie lenne a helyemben, te is ráerőltetted volna?

Ivy, enyhén bosszankodva, visszavágott: – Mindig Emmalie-t kevered bele, ha elrontasz valamit. Azt hiszed, ő is ilyen elveszett lenne, mint te? Tegnap még azt is mondta, mennyire hiányzol neki. Mi ez a viselkedés most?

Thea nem tudta megállni, hogy gúnyosan nevetjen: – Ó, persze, Emmalie csak édesget, hogy sötétben tartson.

Ivy, próbálva lehiggadni, rászólt: – Elég! Szedd össze magad! Emmalie ma este visszajön, és nem hagyod ki a holnapi üdvözlő bankettet. A Hendrix család is ott lesz a vendégek között.

Thea hirtelen Ivyre meredt, szemeiben vörös fény gyúlt. – Anya, azt hiszem, beteg vagyok. Elmehetnénk a kórházba?

Ivy csak hidegen nézett rá, láthatóan bosszúsan. Thea erőtlen mosolyt erőltetett magára, visszatartva könnyeit, és gyorsan felrohant a lépcsőn, hogy egyedül lehessen a gondolataival.

Ivy hangja csalódottan követte: – Nem hiszem el, hogy ilyen lányt neveltem, aki betegnek tetteti magát, valahányszor nehézségek adódnak. Miért nem ő veszett el?

– Az én édes Emmalie-m annyi mindenen ment keresztül, én meg itt öntöttem a szívem Thea nevelésébe, csak hogy ilyen önző és hisztis legyen. De mindegy, Emmalie visszatér. Nézzük meg a levest, amit neki főztem a konyhában.

Thea végtagjai zsibbadtak és hidegek voltak, akárcsak a szíve. Amióta az a dolog történt vele tizenhat évesen, a család fekete báránya lett, mindig a periférián.

Volt idő, amikor a szomorúság nem igazán szerepelt a szókincsében, mert volt valaki mellette, valaki, aki úgy mosolygott rá, mint a felhők közül előbukkanó napfény.

A szemei csillogtak, valahányszor ránézett. Ígéreteket tett neki.

– Thea, örökké melletted leszek.

– Tekints rám a családodként.

– Minden nap szeretni foglak, és nem engedem, hogy bármi bántson, még egy kicsit sem.

Akkoriban Thea azt hitte, már túl van a szomorúságon. Elhessegette, mintha semmiség lenne. De a régi emlékek visszatértek, mint egy szökőár, amelyet nem látott közeledni.

Hirtelen rájött, hogy azok a régi sebek nem gyógyultak be. Még mindig ott voltak, lüktettek.

Most, kevéske ereje is fogytán, a lépcső sarkában kuporgott, átölelve a térdét, és hagyta, hogy potyogjanak a könnyei.

*****

Másnap Thea feltűnést keltett a banketten a sötétzöld estélyi ruhájával.

Vad, göndör haja hínárként omlott a hátára, a feltűnő vörös ajkai pedig éles kontrasztot alkottak sápadt bőrével. Finom vonásai ellenére hűvös, távolságtartó aura áradt a szeméből.

A vörös ajkak és a zöld ruha merész kombináció volt. Csak Thea tudott ilyen vakmerően stílusos lenni.

Ivy, aki éppen előkelő hölgyekkel társalgott Emmalie társaságában, megpillantott egy feltűnő alakot a háttérben, és elkerekedett a szeme.

Épp készült volna elveszíteni a fejét, amikor valaki gyengéden megragadta hátulról, és visszahúzta.

– Anya, nem kell Theát szekálni. Ma rengeteg ember van itt, természetes, hogy szeretne csinosabban és a legjobban kinézni – mondta Emmalie, ártatlan őzikeszemeit rebegtetve.

Ivy tehetetlenül megcsipkedte az orrát. – Te vagy az egyetlen, aki igazán elkényezteti Theát a szeszélyeiben. Őszintén szólva, sokkal kevésbé aggódnék, ha olyan kedves lenne, mint te.

Azonnal mindenki helyeslően bólogatott, dicsérve Emmalie-t, amiért ilyen jó lány.

A Rowland családnak két lánya és két fia volt.

A legfiatalabb lányuknak, Emmalie-nak nehéz gyermekkora volt, elrabolták, de hihetetlenül talpraesett, intelligens és udvarias felnőtt lett belőle.

Meglepően fiatalon alelnöki pozíciót szerzett a Nemzetközi Zongoraszövetségnél.

A legidősebb fiú a Rowland Group fiatal alelnöke lett, míg a másik fiú a család meglepetése volt, aki egy új vállalkozást indított a tengerentúlon.

És ott volt Thea. Ő lett a fekete bárány, hírhedt a problémás múltjáról, a zaklatásokról az iskolában és otthon is.

Emmalie, észrevéve a feszültséget, sóhajtott, és némi iróniával megjegyezte: – Úgy tűnik, Thea nincs túl jó hangulatban. Talán el kellene mennem, és elsimítani a dolgokat.

Thea, aki mindig résen volt, látta, hogy Emmalie közeledik, letette a poharát, és sarkon fordult.

Amikor Emmalie a közelébe került, szinte mindig valamilyen "véletlen" drámával végződött a dolog, például egy rejtélyes eséssel vagy egy "miért lökettél meg?" jelenettel.

Thea a mosdóba indult, hogy felfrissítse a rúzsát. Csak amikor odaért, hallott egy furcsa nyögést.

Megtorpant, és kíváncsiság és óvatosság keverékével bekukkantott a sarok mögül.

Meglátott egy jóképű nőt, aki egy férfi karjaiba zuhant. A nő arca elpirult, a nyakpántos ruhája pedig lecsúszott, többet mutatva a kelleténél.

A férfi háttal állt Theának, csak a magas és karcsú alakja látszott.

Thea elégedetlenül csettintett, és már készült volna elmenni, amikor meghallotta a nő halk kérését: – Hendrix elnök úr, azt hiszem, megsérült a lábam. Megnézné nekem?

– Várjunk csak, Hendrix elnök? – Thea visszanézett. Az egyetlen "Hendrix elnök" a Hendrix családban Jake rejtélyes nagybátyja, Nicolas Hendrix volt. – Ő egy ilyen partin? Hallatlan! Mit keres itt? – tűnődött Thea.

Eszeveszetten gondolkodva a férfi hírhedt természetéről és sötét hírnevéről, Thea úgy döntött, hogy nem akar részt venni ebben a drámában. Már éppen elosont volna, amikor megszólalt a telefonja.

Zavarodottan elnyomta a hívást, majd felnézett, és találkozott Nicolas tekintetével.

A fény élesen megvilágította a vonásait, az árnyékok kiemelték az arcát, és a tekintetében rejlő komorságot. A jéghideg viselkedéséről ismert Nicolas most még ijesztőbbnek tűnt.

Thea, tetten érve, dadogni kezdett: – Nicolas bácsi, én, öhm, csak most jöttem. Nem láttam semmit... – Rögtön arcon akarta csapni magát. – Nagyszerű, ezzel csak rontottam a helyzeten – gondolta.

Nicolas egyszerűen elfordította a tekintetét, az arcán közönyös álarccal, és hidegen rászólt a karjaiban lévő nőre: – Tűnj el!

A nő arca elfehéredett. Nicolas sarkon fordult, és elsétált, közönyös pillantása futólag találkozott Theáéval. Rövid volt, de elég ahhoz, hogy Thea megborzongjon.

Miután a férfi elment, Thea gyorsan felfrissítette a rúzsát, és kiment.

Ahogy kilépett, Ivy fagyos arckifejezéssel megragadta a karját. – Szóval, még köszönni sem tudtál a húgodnak, amikor visszatért a városba, és nem vetted fel a telefont. Mi folyik itt?

Thea forgatta a szemét, és gúnyosan válaszolt: – Nem Jake-kel kellett volna ma tisztázni a dolgokat? Miért rohangálnék Emmalie után?

Bár Ivy bosszankodott Thea viselkedése miatt, ragaszkodott hozzá, hogy a lány keresse fel a Hendrix családot.

Jake arckifejezése még savanyúbbá vált, amikor meglátta Thea merész öltözetét. A feszültség szinte tapintható volt, amikor a tekintetük találkozott, de Thea gyorsan elfordította a fejét.

Kifejezetten törekedett arra, hogy szívélyesen üdvözölje a Hendrix család minden tagját, Jake-et kivéve, természetesen.

Néhány idősebb rokon viccelődve megjegyezte: – Thea, normális, hogy a fiatal párok veszekednek. Utána mindig kibékülnek.

Thea nevetve, játékosan megkérdezte: – Szerintetek mit csinált Jake?