Fiona befejezi a köszönést Kentnek, és kifelé menet megáll a mi kis asztalunknál.

– Ez a gyönyörűség csakis Fay lehet – mondja közeledve, és szélesen rám mosolyog.

Vastag New York-i akcentusa van, kicsit olyan, mint Fran Dreschernek, és nem tudok ellenállni a bájos, nyers modorának.

– Örülök, hogy megismerhetek – mondom.

– Ó, édesem – mondja, orrát ráncolva. – Én már mindent tudok rólad. A nagyfiú