Másnap lovaglóruhában leballagok a konyhába, és várok. És várok.

Daniellel reggelizem, elintegetek neki, ahogy siet az órájára, majd még vagy öt apró, erős eszpresszót iszom, hogy elüsse az időt.

Szinte vibrálok a koffeintől, mire Kent végre kegyeskedik belépni a szobába, ami szokás szerint nyüzsög a reggeli készülődésben.

Rám se hederít, átsuhan a konyhán, megáll, hogy ellenőrizze a szakácsokat,