Daniel nem engedi el a kezem, amint belépünk a házba.

– Daniel – mondom ingerülten, és rángatom a kezem, miközben a folyosón vonszol. – Engedd el! Komolyan be akarsz rám árulkodni?

Vállam fölött csak egy pillantást vet rám, és némán követ az apja irodájának ajtajáig. Hangosan, kétszer kopog. Sóhajtok, és csóválom a fejem, miközben várunk.

Őszintén szólva, nem gondolom, hogy Daniel nevetséges lenne