Egy pillanatnyi, valódi rettegés után, mikor azt hittem, nem kapok levegőt, szinte hörögve szívom vissza az életet a tüdőmbe.

Szinte belehasít a fájdalom, ahogy megtelik levegővel, emlékezve, milyen erőszakosan préselték ki belőlem az imént.

A kurva életbe!, gondolom, és enyhén remegek a döbbenettől. Először estem le lóról, és a hirtelen erőszak tette mindezt...

Átgurulok a földön, feltápászkodom