Iván halkan felnevet, megrázza a fejét, majd közelebb lép, és megfogja a karomat. – Sajnálom, Fay – mondja, és felnézek rá, őszinte bocsánatkérést látok az arcán. – Nem kellett volna ezt mondanom, gyönyörű vagy.

És még mindig érzem, ahogy elönt a pír. Soha nem lett volna szabad ezt a ruhát felvennem.

– Gyere – mondja Iván, átkarolva a vállam, és az étterem felé biccent. – Menjünk, együnk valamit.