Kinyitom a szám, hogy mondjak valamit – bármit –, de az a lány, aki Iván karjába kapaszkodik, gyorsabb nálam.

– Daniel – szólal meg a fiatal nő édes mosollyal, úgy téve, mintha nem venné észre a feszültséget, és megtörve azt, ahogy egy boldog lépést tesz Daniel felé. – Emlékszel rám? – A hangjában van egy enyhe orosz akcentus – egyáltalán nem erős, de olyan, amit az ember tudattalanul magával hord