Hazafelé a limuzinban teljes a csend. Kent a kocsi hátsó sarkában ül, az ajtónál, homlokát a kezébe temeti, és a térdét bámulja. Bár mozdulatlan és néma, érzem, ahogy feszültség árad belőle – harag, szorongás, és valami más… talán neheztelés?

Nem tudom. Én is túl ideges és kimerült vagyok ahhoz, hogy kitaláljam. De azért figyelem őt, valamilyen jelre várva a következő lépését illetően.

Natalia, ak