Hat óra előtt nem sokkal indulok le vacsorázni, miután a nap nagy részét az ágyamban töltöttem, a plafont bámulva. De ellentétben azzal, amikor legutóbb ezt csináltam, a mai bámulást melankólia táplálta, nem düh, ami… sokkal rosszabb. Mert amíg a düh megoldásokat keresésre késztet, és arra, hogy darabokra szaggassam a világot, addig a szomorúság és aggodalom csak… reménytelennek tűnik.

Még mindig