A vekkeróra hangjára ugrok fel, fogamat összeszorítva gyűlölöm azt a szerkezetet. De szinte azonnal elnémul, és felemelem a kezem, hogy megdörzsöljem a szemem, feszélyezettnek, szörnyűnek és rettenetesen szomorúnak érzem magam az egyedül töltött éjszaka után ebben a hülye székben.

De ahogy kezdek felébredni, észreveszem, hogy egy takaró van rajtam – a kedvenc vastag, bársonyos piros plédem, amit b