Hangosan felnevetek Daniel javaslatára, játékosan meglökve a vállát. "Ne már, dehogyis! Nevetséges," sóhajtok, és a sminkasztalom felé fordulok.

"Komolyan mondom, Fay," folytatja Daniel, még mindig gonoszul vigyorogva rám. "Értem én, hogy te nem úgy látod, ahogy én, mert te csak a megszállott Kentet tapasztaltad meg. De komolyan azt hiszed, hogy valaha is, valaha is bocsánatot kért volna bárkitől