Túl korán másnap reggel az őr nekicsapja a gumibotját Kent cellájának rácsainak, mire az ijedten felugrik.

– Lippert – mondja az őr ásítva. – Látogató.

Kent feláll, és azon tűnődik, mi a fene történhet. Egy szót sem szól, mert tudja, nem érdemes kérdezni. Ehelyett egyszerűen feláll, odasétál az ajtóhoz, és várja, hogy kinyissák.

Egy rövid, csendes séta kíséri Kentet a folyosón a kihallgató szobák