– Rendben! – mondja Janeen, összecsapva a kezét és egy hamis, apró mosolyt erőltetve az arcára, reagálva a szobában érezhető feszültségre. Apám kínos, szomorú arccal áll mellette, és úgy néz Danielre, mintha megszakadna érte a szíve.

Az én szívem is apámért dobban, akinek tegnap elmondtam az egész tervet. De ő, akárcsak Janeen, még nem döntötte el, mit fog tenni.

– Van még valami, nagyfiú, amit Da