Kihúzom az arcom Kent arcától, és a légszomjtól kapkodva a tekintetem az ajtóra szegezem, ahol –

„JANEEN!” – sikítom, és hirtelen felpattanok Kent öléből –

Pedig pár másodperccel ezelőtt azt mondtam volna, semmi sem tud elszakítani tőle –

De a húgom – itt a hajón! Vajon ez azt jelenti…

Talpra állok, és felé rohanok. Janeen nevetve kap el a karjaiban. „Szia, kicsim” – mormolja, és szorosan átölel.