Kint kinn vagyunk mindannyian, míg a nap le nem kezd ereszkedni, ami hamarabb történik, mint gondoltam volna – bár Kenttel együtt délután egy körül ébredtünk, szóval talán nem kéne annyira meglepődnöm.

Janeen kel fel elsőként, nyújtózkodva. "Nos," mondja, felvéve egy mesterkélt brit akcentust, amit tudom, hogy akkor használ, ha éppen úri kedvében van, "öltözzünk vacsorához?"

"Mi van ma az étlapon?