Kent hosszan, komolyan és mozdulatlanul néz rám, mielőtt a kezét az arcomról a nyakamra csúsztatná, magához húzva és megcsókolva, hirtelen és erőteljesen, mintha nem tudná megállni. A szám azonnal megnyílik neki, és felé nyúlok, a kezemet a pólójába fúrva, és a karjaimat használva, hogy közelebb húzzam.

A csók egy pillanatra kétségbeesetté válik, ahogy mindketten átgondoljuk, milyen közel voltunk