Kent hirtelen kiegyenesedik, meglökve engem egy kicsit, ahogy a bicepsze megfeszül, és védelmezően a mellkasához szorít. "Ki a fene az?"

A szemem elkerekedik, ahogy a hálószobánk ajtajára nézek, mintha az, aki csengetett, épp ott állna kint. Minden édes érzés egy pillanat alatt elillan belőlem, helyüket hirtelen félelem váltja fel. "Én nem is tudtam, hogy van csengőnk."

"Nincs is," motyogja Kent,