Tátva marad a szám, ahogy Kent és Jerome között nézek – felfogom a döbbenetük hiányát, ahogy Jerome lehajtja a fejét, és a zúzódást az arcán –

És hirtelen összeállnak a kirakós darabjai.

"Várj," mondom, egyenesen felülve és hirtelen elhúzódva apámtól. "Komolyan gondoljátok!?" Mélyet lélegzem, remegve, először Jerome-ra szegezem a tekintetem, majd Kentre és Danielre. "Ti – ti kibaszottul tudtátok!?