– Szia, gyönyörűség – mondja Iván, szája vigyorra húzódik, miközben átlépek a templomkerten, és rásugárzom.

– Nézd, ki beszél – mondom, nevetve, és felé nyúlok, amikor elég közel érek. Iván átölel, puszit nyom az arcomra, miközben Dominicot kicsit odébb tartom, nehogy összepréselődjön kettőnk között.

– Hadd lássam – mondja, még mindig vigyorogva, ahogy visszahozom Dominicot, és úgy fordítom, hogy