Ashley szemszögéből

Összekulcsolta a karját a mellkasán, a lába pedig olyan szilárdan állt a földön, ahogy verekedés előtt szokott. Ajka keskeny, rosszalló vonallá szűkült.

A szeme, az a gyönyörű kék, most mély, forró acélkék volt. Dühös volt. Én meg csak néztem, értetlenül ráncolva a homlokom.

– Ja, elég közel állunk egymáshoz – biccentettem, válaszolva Blake ki nem mondott kérdésére.

Nem hazudta