Bailey szemszögéből

A játékos mosoly az ajkán csak még jobban elárasztott odalent. Ahogy az ujjai továbbra is ki-be jártak bennem, annál nedvesebb lettem, és annál hangosabban hallatszott a nedvességem a körülöttünk lévő ujjakon.

– Hallod, milyen nedves vagy, kicsim? – nyögte, kissé elfordulva, hogy megnézze a kezét a punámban. Visszavitte a tekintetét az enyémre, megnyalta az ajkait, és dicsérte.