Marcus

Lenyeltem a torkomban dobogó szavakat, és csak egy aprót bólintottam. – Amúgy is van dolgom.

Ez ordas nagy hazugság volt. Alig akadt más dolog, amivel foglalkozhatnék, hiszen minden munkát elintéztem, de azért fenn kellett tartanom a látszatot.

– Nem leszek sokáig – vágta ki magából, és már nyitotta is az ajtót. Belépett, majd a szoba közepére érve megtorpant.

– Figyelj, Andra miatt vagyok