Marcus

Üresen bámultam a képernyőmet, és azonnal tudtam, hogy szünetre van szükségem. Túlterheltem magam, és ez kezdett kiütközni rajtam.

Nyújtózkodtam, felálltam a székből, majd felkaptam a zakómat, ami a szék támláján lógott. A francba – eszem ágában sem volt felvenni. Csak a kezembe vettem, és a telefonomat a zsebembe gyömöszöltem.

Már késő volt, és szinte mindenki hazament. Gúnyosan felnevette