Marcus

– Mi van?? – kérdeztem összevont szemöldökkel, amikor kimondta a nevet. – Megőrültél? Hiszen az a kis ember ártalmatlan.

– Az is csak egy ártalmatlan gondolat volt – vágott vissza Reginald, mire az arcom még jobban elkomorult. Soha nem gondoltam volna Ianre, mint valakire, aki egy légynek is ártana, nemhogy egy embernek; a volt barátnőjének.

– Marc…

– Ne.

A hangom elég egyértelmű volt ahhoz