Az íróasztalnál ülő, papírokat rendezgető tisztviselőn látszott a fáradtság. Anélkül, hogy rám emelte volna a tekintetét, közönyösen csak annyit vetett oda: – Egy perc türelmet.

Még be sem fejeztem a mondatot, máris félbeszakítottak. Először nem tulajdonítottam neki jelentőséget, aztán észrevettem, hogy nem sokkal mögöttem valaki a padon ülve, ráérősen megszólal: – Vihetem már?

A szívem egy pillan