Vacsora után Alex visszavitt a lakására.

Egy szót sem szólt az egész úton, csukva tartotta a szemét, pihent. Tényleg kimerültnek tűnt.

Mivel nem beszélt, végre éreztem, hogy a feszültség enyhül a mellkasomban.

– Herrera úr, üdvözlöm itthon – köszöntött minket Hector meleg mosollyal, miközben kinyitotta az ajtót. Rám pillantott, majd halkan hozzátette: – A konyha készített egy kis zabkását. Parks k