– Laurel, figyelsz rám? – Marvin kissé felemelte a hangját.

– Figyelek – szorítottam össze a kiszáradt ajkaimat, kiegyenesedtem, és töltöttem magamnak egy pohár vizet.

– Laurel, jól vagy?

– Jól vagyok – erőltettem egy keserű mosolyt, a hangom nyugodt volt, minden érzelemtől mentes.

Mintha ebben a pillanatban habozás nélkül el tudtam volna fogadni a szakítás és a halál minden fájdalmát.

Mert tudtam