Amikor kiléptem az ajtón, láttam, hogy Alex sötét arccal siet felém. "Nem mondtam, hogy ne szaladgálj? Mi van, ha történik valami?"

Látva tökéletesen jóképű arcát, a korábbi borús hangulatom egy kicsit javult.

Kinyúltam, átkaroltam a karját, és rátámasztottam a fejem. Egy kicsit kimerülten motyogtam: "Fáradt vagyok. Menjünk haza."

"Te..."

"Csak veled akarok lenni." Szorosan kapaszkodtam a karjába.