- Érdekel, Hugh?

Robert Shane megpillantotta Jane Fowlert, a táncparkett királynőjét a színpad alatt.

Érdekes jelenség volt.

Valóságos szemet gyönyörködtető látvány.

De Robert még valami mást is észrevett.

Hugh Croft is Jane-t nézte.

És milyen intenzíven!

A D.Y. Group sztoikus és arrogáns elnökét sosem látták még ennyire figyelni egy nőt.

A félhomály részben eltakarta Hugh arcát.

A gyér, foltos fények megvilágították vékony, morcos ajkait.

Magas orra és éles szemei ​​visszafogott arcán úgy ragyogtak, mint egy gyémánt a sötétségben.

Hugh nem szólt semmit, de a tekintete egy pillanatra sem távolodott Jane-től.

Ez egy néma helyeslés volt a részéről.

Mintha egy csipetnyi ismerősséget fedezett volna fel benne.

Mintha valaki hasonlóra bukkant volna.

A szemében felvillanó éles fény egészen más volt, mint bárki másé.

Átható tekintete szinte átszúrta az embert, és megragadta a lelkét.

Jane is érezte Hugh Croft jelenlétét a teremben.

Tekintete a negyedik emeletről az üvegfalon át figyelő szempárra szegeződött.

A speciális üveg egyirányú tükörként funkcionált, amely az egyik oldalról tükröződött, a másikról pedig átlátszó volt. Így csak az üvegfal mögött álló láthatta a kint tartózkodókat.

Végül a zene elhallgatott.

Jane Lila Sutton mellé lépett.

– Janie, milyen fantasztikusan táncoltál!

Lila lelkesen tapsolt Jane-nek, miközben izgatottan ugrált körülötte.

Jane megsimogatta Lila fejét, és épp megszólalt volna, amikor valaki közbeszólt.

– Szépséges hölgyem, lenne kedve egy italhoz a társaságunkban?

Egy stílusosan öltözött, rosszfiús kisugárzású férfi közeledett feléjük.

A húszas évei elején járhatott, vastag aranyláncot viselt a nyakában, és sárgára festette a haját. De tagadhatatlanul jóképű volt.

A vastag aranyláncon egy medál lógott.

A medálba a "Croft" nevet vésték.

– Nem érdekel – válaszolta Jane Fowler anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna a férfira.

Szavai nem háborították fel. Ehelyett kuncogva így szólt: – Van benned kurázsi, az tetszik. Hadd mondjam el, gyönyörű hölgyem, szerencsés napod van, amiért megtetszettél nekem. Én Cameron Croft vagyok.

Ezzel kinyújtotta a karját Jane felé.

– Ne érj hozzá! – ripakodott rá Lila, felugrott, és Jane köré fonta a karját, miközben fenyegetően nézett Cameronra.

Imádnivaló volt, bár igyekezett vadnak és félelmetesnek tűnni.

Cameron szeme azonnal felcsillant.

Elsősorban Jane keltette fel az érdeklődését.

De nem számított rá, hogy a Jane mellett álló kislány is ilyen gyönyörű.

Látszott rajta, hogy még ártatlan, a gyermeki viselkedése éles ellentétben állt Jane kifinomultságával.

Ez a nap valóságos telitalálat volt számára.

– Hé, Peter! Mintha valami alak zaklatná a húgodat.

– Mintha ismerős lenne. Nem Cameron Croft az? – kérdezte Larry Shane, és hátba veregette Peter Fowlert.

– Én már korábban kiszúrtam – válaszolta Peter, és szinte érezte, ahogy összeszorul a foga.

Cameron Croft a Stormton City-beli Croftok rokona volt, egy tipikus playboy, aki léhűtő haverjaival lógott. Mindig más nőkkel látták.

Már önmagában is a gazdag és befolyásos család szégyenfoltja volt, de az emberek még azt is nehezen hitték el, hogy nyíltan elcsábítja mások barátnőit.

De hát a Croftok a legtekintélyesebb nemesi családnak számítottak Stormton Cityben.

Különösen Hugh Croft, a D.Y. Group elnöke, aki ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt.

Ők azok, akikkel Stormton Cityben senki sem akart ujjat húzni.

Még a Fowlerek is kétszer meggondolták, hogy szembeszálljanak-e a Croftokkal.

– Jane nehezen fogja lerázni magáról Cameront, ha rászállt, ebből még baj lehet.

– Szükséged van segítségre, Peter? Szólj, és a fejemre állok érted.

Larry soha nem ment volna szembe a Croftokkal csak úgy bárkiért.

Peter természetesen kivétel volt.

De persze, ez attól is függött, Peter mennyire szereti a húgát.

Peter még mindig vacillált, hogy segítsen-e Jane-nek.

– Csak barátkozni szeretnék, hölgyeim. Ne is törődjenek vele... – folytatta Cameron a kötekedést.

Nem vette észre a jeges pillantást Jane szemében, ami egyre hidegebb lett, ahogy beszélt.

Jane egyenesen Cameron hasába rúgott.

A rúgás olyan erőteljes volt, hogy azonnal hallatszott a bordák roppanása.

Cameron átrepült a szobán.

Majd asztaloknak és székeknek csapódva ért földet.

A zajra felfigyelve a vendégek biztonságos helyet kerestek maguknak, mielőtt tovább élvezték volna a szórakozást, amit a teremben zajló dráma nyújtott.

Larry nem tudta megállni, hogy felkiáltson: – Hú, a húgod igazi vagány, Peter!

Peter is elképedt Jane tettén.

Épp segíteni akart.

De nem gondolta volna, hogy Jane ilyen jól tud harcolni.

Vajon még mindig az a gyáva, önbizalomhiányos Jane volt, aki mindig az idegeire ment?

Jane eltökélten takarta Lila szemét, hogy ne lássa az erőszakot.

Nem akarta, hogy Lila ilyen brutális dolognak legyen kitéve.

– Mi történt, Jane? Mi volt ez? Ne félj, itt kiváló a biztonság, nem mernek bántani minket – mondta Lila, aki még sosem volt ilyen helyzetben, és remegett az ijedtségtől.

Mégis igyekezett megnyugtatni Jane-t.

Jane-t melengette a törődése, és így szólt: – Minden rendben lesz, Lila. Hamarosan vége.

– Cameron! – A talpnyalók, akik mindig Cameron kedvében jártak, azonnal odasiettek hozzá, és felsegítették.

Cameron fájdalmasan felnyögött, az arca csupa vér volt. Dühösen nézett Jane-re. – Rohadt nő! Hogy mersz ilyet tenni velem? Kapjátok el!

– Igenis, uram!

– Állj! – kiáltotta Peter, aki magához tért, és felállt.

Jane megriadt Peter hangjától. Magában ezt gondolta: – Peter! Mit keres ő itt? Kiállt mellettem.

Cameron, aki már teljesen dühbe gurult, ordított: – Honnan került elő ez a hősjelölt? Bajt akarsz?

– Igen! – válaszolta Peter.

Mivel Peter belement a harcba, Larry sem maradhatott tétlen. A szája kaján mosolyra húzódott.

Ő is csatlakozott Peterhez, és pillanatok alatt legyőzték Cameron verőlegényeit.

Bár Cameron gorillái fenyegetőnek tűntek, nem értek fel Peterhez és Larryhez, akik jártasak voltak a harcművészetekben.

Stormton City egyik vezető cégének örököseiként a harcművészet szinte kötelező volt számukra.

Legalább meg tudták védeni magukat, ha szükség volt rá.

Jane élesen figyelte őket a háttérből.

– Mit akar Peter? Viccel velem? – gondolta, és elhagyta a száját egy gúnyos mosoly.

A felfordulás riasztotta a Nightshade Bar biztonsági embereit.

Azonnal a helyszínre siettek, hogy átvegyék az irányítást.

Miután tisztázták a helyzetet, Cameront és a verőlegényeit szó nélkül elvitték.

– Ne érjetek hozzám! A Croft családhoz tartozom! – kiabálta Cameron.

A Nightshade Bar biztonsági főnöke azonban nem ijedt meg Cameron fenyegetésétől. Gúnyos mosollyal válaszolt: – A főnök úr jó barátja Mr. Croftnak. Ha megtudja, hogy balhéztál, nem fog örülni.

Hugh Croft híres volt a vakmerőségéről és könyörtelenségéről.

Senkinek sem kegyelmezett, aki felbosszantotta, még a családtagjainak sem.

Cameron azonnal elsápadt, és meg sem mert szólalni a gyenge pontja hallatán.

Ha a Sátán megtudná, hogy a Croftokkal való kapcsolatával kérkedik, nagy bajba kerülne.

Ez zsákutca lenne a számára.

– Most pedig beszéljünk a kártérítésről.

Ezután Cameront eltávolították a helyszínről.

Majd megjelent a Nightshade Bar igazgatója.

Elnézést kért a vendégektől a korábbi kellemetlenségekért.

Az okozott kellemetlenségekért cserébe az estét a ház állja.

Majd odament Jane-hez és Lilához, a zaklatás áldozataihoz.

– Tudunk a történtekről. Reméljük, elfogadják a Diamond VIP tagsági kártyát, mint kompenzációt a kellemetlenségekért.

– Ezzel a kártyával 30% kedvezményt kapnak minden jövőbeni fogyasztásukból a Nightshade Barban. Ráadásul a kártyán 75 ezer dollár értékű kredit is található.

Ez valóban nagylelkű kárpótlás volt.

Még Lila is elképedt, amikor meghallotta, mit ajánlanak. – Ez tényleg nekünk szól?

A Diamond VIP tagsági kártyához legalább 4,5 millió dollárt kellett elkölteni a Nightshade Barban.

Lila eddig csak a sima tagsági kártyát merte igényelni, amikor a Nightshade Barba látogatott.

– Értem – mondta Jane, és nyugodtan elfogadta a Diamond VIP tagsági kártyát.

Elégedett volt a Nightshade Bar helyzetkezelésével.

Cameron Croft zaklatása nem igazán zavarta.

A hasába mért rúgás elég volt ahhoz, hogy az illető a következő hónapot a kórházban töltse.

Cameron Croft meg fog fizetni az este okozott veszteségekért.

A Nightshade Bar mögött álló igazi, befolyásos tulajdonos soha nem engedné meg magának, hogy veszteséges legyen.

Ez kétségtelenül egy íratlan szabály volt.

Nem hagyták volna, hogy Cameron megússza a balhét anélkül, hogy kártérítést fizetne.

Miután a helyzet rendeződött, a személyzet helyreállította a rendet a bárban, és visszatértek a munkájukhoz.

A vendégeket sem zavarta különösebben a korábbi incidens.

A bárban az élet a megszokott kerékvágásban folyt tovább.

Aki gyakran járt bárokba és klubokba, tudta, hogy ilyen dolgok bármikor megtörténhetnek.

A lényeg az volt, hogy a bár hogyan kezeli a bajkeverőket.

Mivel minden költséget a ház állt, a bárnak legalább 150 ezer dollárjába került az este.

Ez a Nightshade Bar részéről egy határozott lépés volt.

És ez is vonzotta az embereket a helyre.

Peter bonyolult érzelmekkel figyelte Jane-t a verekedés után.

Még mindig azon gondolkodott, hogy segítsen-e neki korábban.

Csak akkor tért magához, amikor rászólt Cameronra, és elkezdte a verekedést.

De Jane csak egy pillantást vetett rá, mielőtt Lilával együtt elhagyta a helyet.

Nem tudta elviselni, hogy Peterrel egy légtérben legyen.

Nem tudta elviselni, hogy egy másik Fowlerrel egy szobában legyen.