Nem lep meg, de az igen, ahogyan róla beszél.

– De én nem vagyok az a fajta, aki visszavonja a szavát – mondja, hidegen rám meredve. – Nem teszlek meg örökösömnek, hiszen szinte halott voltam számodra, emlékszel?

Oldalra biccentem a fejem, de várok, hogy folytassa. Amikor nem teszi, megszólalok.

– Talán nem azt kérem, hogy add nekem az örökséged, vagy a részesedést a vállalkozásodból. Azt akarom,