Én azonban nem vagyok hajlandó ránézni az arcára.

Ha nem látom, akkor nem igaz...

– Engedj el – parancsolja mély hangján, amely valamilyen furcsa oknál fogva még mindig hatással van rám.

Éveket töltöttem azzal, hogy megszabaduljak ezektől az érzelmektől... Nincs szükségem rá az életemben!

Miért kellett ennek megtörténnie?

– Azt mondtam, engedj el – ismétli, megrántva a zsinórt, mire felszisszenek,