ZAIA.

A szívem egy dobbanást kihagy, ahogy Jai-t bámulom, a lábaim képtelenek mozdulni, amikor odarohan hozzám, és gyorsan átkarol, hogy gyorsabban felsegítsen, nem akarván bántani a karomat.

– Gyorsan!

Pánik fog el, ahogy kirohanok a szobából, botladozva, mintha a padló mozogna és hajlongana, és becsukom a szemem, vakon követve őt.

Nyugodj meg, Zaia…

– Nézd! – mondja féktelen izgalommal.

Kinyitom