– Bas…

Mögém nyúlok, gyengéden megszorítom a csuklóját, remélve, hogy megérti, hadd tegyem, amit kell. Most ő fontosabb, mint én.

– Mi? – kérdezi apám élesen.

– Azt mondtam, én bántottam őt. Mérges voltam, az utamba került, és ellöktem – mondom halkan.

– Ez nem igaz…

– De igen! – horkanok fel. – Bevallom és elismerem a bűnömet.

Hideg mosoly fut át apám arcán. – Tudod, ez azt jelenti, hogy megfoszt