VALERIE.

– Miért nem mentél velük? – kérdezem Sebastiant. Az egész idő alatt a kanapén ült, feszülten, mély ráncok a homlokán, és a kisugárzása nyomasztó.

Még a gyerekek is távol tartották magukat tőle, ezért gyorsan felvittem őket az emeletre.

Bár én magam is a saját aurámat próbálom összpontosítani és meríteni belőle, még mindig nem olyan erős, mint az övé, pedig én is része vagyok a triquetrána