– Úgy értem… igazságos lenne azzal a nővel szemben, akivel végül leélem az életem, ha közben valaki másba vagyok szerelmes? – a hangja halk, de a szavai tiszták.

Ránézek. – Nem éri meg – mondom halkan, ahogy felülök.

– Mondtam, hogy várok. Még ha sosem lesz vége… akkor is várok. – Ő is felül, de nem vagyok hajlandó ránézni. – Zaia…

– Csak azt mondom, engedd el, sosem fogom viszonozni az érzéseidet