ZAIA.

– Anya… Anya… –

Összeráncolom a homlokom, halkan nyögök, ahogy kirántanak a nyugtalan álmokból, amik gyötörtek. Kinyitom a szemem, és látom Ziont ott állni, fölém magasodva az ágyam felett.

Majdnem felugrok, de a tompa fájdalom a derekamban megakadályoz ebben.

– Zion… édesem, mit csinálsz itt? Jól vagy? – kérdezem, aggodalom önt el, ahogy feltápászkodom, hogy felüljek, és az arcát fogom, mik