ZAIA.

Az éjszaka varázslatos volt, és elvesztem ebben a mennyországban, ahol csak mi ketten létezünk. A testemnek nincs egyetlen olyan pontja sem, amit ne érintett volna meg, és még most is, ahogy a hátamon fekszem, az egész testem túlpörög, ahogy olyan jól megbasz.

A haja nedves, és a homlokába hullik, már nincs hátrafésülve, az ajkai megduzzadtak a sok csóktól, és hagytam néhány nyomot a nyakán.