Meglepetés fut át az arcán, és ránk néz.

– Én?

– Nem, a melletted álló szellemhez beszéltünk – mondja Sebastian gúnyosan.

– Ja, nem, értem én, csak nem bánom, de… biztos, hogy akartok valakit a lakásotokba? – kérdezi bizonytalanul.

Ez nem egy egyértelmű nem.

– Szerintem a segítségedre is szükségünk lehet – mondom mosolyogva, tudva, hogy ettől jobban fogja érezni magát.

– Ja, gyerekfelügyeletre jó