Zaia két bögrét tesz le az asztalra, amitől majdnem kiugrom a bőrömből, és összevonom a szemöldököm, próbálva elhessegetni a gondolatokat, nem akarok ebbe az irányba elindulni.

– Sajnálom – kér bocsánatot, és kecsesen leül velem szemben.

Megrázom a fejem. – Nem csináltál semmit. Szóval meddig maradsz? – kérdezem, próbálva beszélgetést kezdeményezni.

Oldalra billenti a fejét, gyönyörű tincsei a vál