– Nem fog sikerülni, igaz? – kérdezem Zade-et, a szemem Zionra szegezve.

– Nem tudhatjuk, amíg meg nem próbáljuk. Mindig van remény – válaszolja. A szemünk találkozik, és bólintok. Igaza van, nem adhatom fel, mielőtt még megpróbálnám.

Körbenézek a szobában, tudva, hogy mindenki hasonlóan érezhet, mint én most. A félelem, hogy nem tudjuk, sikerülni fog-e, kezd felemészteni.

Mindannyian körbeállunk,