Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Düh gyülemlik bennem, de kibaszottul erős.

– Adriana. Zaia a múlté. Igen, megőrültem érte, de biztosíthatlak, hogy teljesen más volt, mint amit irántad érzek, és már rég túltettem magam rajta.

– Hát, ő az a fajta lány, akibe beleszerettél, ez a te átkozott típusod. Én nem hasonlítok rá.

Összevonja a szemöldökét, de aztán a szemei megenyhülnek, bár látom bennük a csalódottságot.

– Nézd, vele önzetl