Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Düh gyülemlik bennem, de kibaszottul erős.
– Adriana. Zaia a múlté. Igen, megőrültem érte, de biztosíthatlak, hogy teljesen más volt, mint amit irántad érzek, és már rég túltettem magam rajta.
– Hát, ő az a fajta lány, akibe beleszerettél, ez a te átkozott típusod. Én nem hasonlítok rá.
Összevonja a szemöldökét, de aztán a szemei megenyhülnek, bár látom bennük a csalódottságot.
– Nézd, vele önzetl