ADRIANA

A napfény beszűrődik az ablakon, és én egyszerűen csak fekszem itt. Az egyik izmos karja a fejem alatt van, a másik pedig a hasamon pihen. Odapillantok a mellettem szendergő férfira, és hozzábújok.

A tegnap este újra lejátszódik a fejemben. Elmondtam neki azt, amit senki sem tudott, és ő egy pillanatra sem undorodott… Éreztem a fájdalmát miattam…

Halványan elmosolyodok, tekintetem a falhoz