– Mi a baj? – kérdezem élesen, becsukva magam mögött az ajtót, és meglepődöm, amikor Zaia felemeli a ruhám uszályát, hogy ne érjen a fürdőszoba padlójához.

Egyikünk sem szól egy szót sem, miközben Valeriet nézzük, aki önmagával küzd.

– Ó, nem tudom. Semmi. Menjünk vissza a férfiainkhoz – próbál elmenni mellettem, de elállom az útját.

– Val. Mi az?

Sóhajt. – Terhes vagyok!

Zaia felhördül, miközben