A fotókon nem más néz vissza rám, mint a férfi, akit szeretek, a férfi, akivel majdnem egy éve együtt élek. A férfi, aki megölte a bátyámat.

Ugyanaz a személy.

"Nem... NEM!" - sikoltom, elrúgva magamtól a fotókat. Ez valami beteg vicc? Kiugrom az ágyból, a fürdőszobába rohanok, és még épp időben érem el a vécét, mielőtt a gyomrom tartalmát beleokádnám.

Ez nem lehetséges.

Visszatérek a hálószobába,