~ MILÉNA ~

A tekintete most rám szegeződik, és ezek a szavak váratlanul érnek. Utálom, hogy ez látszik az arcomon, és egy pillanatba telik, mire uralom a reakcióimat.

„Ja, ő sincs itt, és a bátyám meg a mentorom sem. Semmi különös.” De abban a pillanatban, hogy kimondom, rájövök, hogy ez igenis különös; valami, ami egész reggel nyomasztott anélkül, hogy észrevettem volna. Az idegességnek tudom be…