Érezve a rá szegeződő gyanakvó tekinteteket, Lana tudta, hogy már nem menekülhet. Ehelyett megbántott és tanácstalan arckifejezést öltött.

– Nem is ismerem magát, hölgyem. Kérem, ne vádoljon olyasmivel, amit el sem követtem!

– Hogy érti azt, hogy nem ismer? Te voltál az, aki múlt pénteken az irodám előtt várt rám, és utánam szólt! Te voltál az, aki azt mondta, hogy dolgozzunk együtt! – vádaskodott