Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A felelősség mindig valaki másra hárult, de Rodney-ra? Soha.

Egy szemétláda volt, mégis jó színben akart tündökölni.

– Kinevetem magam, amiért az utóbbi időben ennyire megszállottja vagyok neked.

Chester átölelte, és elbűvölő arcával rámosolygott, ami valóban sármos volt. – Nézd. Miattad nem kíméltem meg Rodney-t a megaláztatástól. Még a több mint tíz éve tartó barátságom sem számít vele.

– Fiatal