Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Charity bólintott, majd felment a lépcsőn.

Chester amúgy sem volt számára idegen.

Amikor a hálószobán kívül volt, Charity benyomta az ajtót, anélkül, hogy kopogni fáradt volna.

Chester még mindig az ágyban feküdt.

Csak amikor Charity odasétált, akkor nyitotta ki félig a szemét. Jóvágású arca vörös volt, és a hangja rekedt. – Charity, mi hoz ide?

– Megfáztál? – Charity megérintette a homlokát, ami