Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Charity bólintott, majd felment a lépcsőn.
Chester amúgy sem volt számára idegen.
Amikor a hálószobán kívül volt, Charity benyomta az ajtót, anélkül, hogy kopogni fáradt volna.
Chester még mindig az ágyban feküdt.
Csak amikor Charity odasétált, akkor nyitotta ki félig a szemét. Jóvágású arca vörös volt, és a hangja rekedt. – Charity, mi hoz ide?
– Megfáztál? – Charity megérintette a homlokát, ami